Tegnap volt 88 éve, hogy a hesseni Marburgban meghalt Paul Natorp (a kilinkelt életrajzból nem, máshonannan már bizony kiderül, a múlt századfordulónak és a XX. század első évtizedeinek egyik legbefolyásosabb német értelmiségije: az egyik leghíresebb neokantiánus filozófus, Husserl meghatározó levelezőpartnere, Gadamer doktorijának vezetője, Ernst Cassirer és Boris Pasternak tanára, Heidegger első professzori kinevezésének - ahogy ma mondanák - lobby-menedzsere).
Életének egyik nem jelentéktelen epizódja ez a levél, amelyben a fiatal evangélikus kórusműszerzőt Brahms lebeszéli arról, hogy zeneszerzésre adja a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése