Hitet vallok
Mint tudjuk, a régi déliek különleges jelentőséget tulajdonítottak az olivafa bogyójának. Olyan életkörülményeket teremtett számukra, amely megengedte, hogy kevésbé gyakorlatias dolgokkal foglalkozzanak. Szerintük azonban ez elengedhetetelen volt ahhoz, hogy a gyakorlatias dolgokat is jobban végezzék. Engem azok érdekelnek, akik akarva-akaratlanul máig osztják ezt a nézetet.
2011. szeptember 23., péntek
2011. szeptember 4., vasárnap
Kekeckedés a jó kiállítással
[1.] Bejegyzés A sebesült Görgei című kiállítás (kritika itt) vendégkönyvében:
"A tábornok oldalági rokona, Görgey Mihály György fiammal nagy érdeklődéssel megtekintettük e kiállítást és hálásan köszönjük a szervezőknek" -- 2011, [pontos dátum nélkül, olvashatatlan aláírással] De vajon Görgey Mihály György az ő elnyomott névtelen fiával, vagy oldalági Görgey Mihály az ő Gyuri szemefényével?
[2.] És persze ismét, mint ahogy régen is, tombolt a pusztíthatatlan narratív identitás. A kiállítás legjobb darabja tehát mégiscsak az a szöveg, amiben Alexander Lumniczer, a medikus, aki először tisztítja ki Görgei fejsebét Komáromnál, igazolást ad Markusovszky Lajosnak, az orvosnak, aki 14 nappal később újra kezeli a tábornokot Miskolcon, arról, hogy a magyar hadtestparancsnokot a kiváló éternarkotizáló tudós, M.L. csak és kizárólag orvosként és még véletlenül sem magyar honvédségi törzstagként látta el. A dolgok nem keverendőek. Egyetemi állásába vegyék vissza, mert a műtét sikerült, a fegyvert pedig letették!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)