Ha még egy cikket elolvasok arról, hogy a német foci most, pár órával a nagy BL-döntő előtt, szóval, hogy ez a foci bizony azért olyan jó, mert már nem teljesen német, ugrok, szökök, ütök! Mi ez a marhaság? Mikor volt a foci csak és kizárólag valamilyen? Sporttal foglalkozó újságíróknak is ajánlom a figyelmébe ezt a néhány idézetet. Csak azt mondom, hogy használják hozzá ezt az olvasási kulcsot, illetve egészítsék ki kedvükre:
dallam=labdakezelés
népi=hagyományos
nyelv=mozgáskultúra
kelet-európai=európai
stb.
Tehát:
"Most igen fontos dolgot kell hangsúlyoznom. A dallamoknak ez a csereberéje nem olyan egyszerű, mint sokan hinnék. Mikor egy népi dallam valamely ország nyelvi határait átlépi, előbb vagy utóbb bizonyos változásokon megy át, amelyeket az új környezet és különösen a nyelvi különbözőség megkíván. Minél nagyobb a két nyelv különbsége kiejtésben, hanghordozásban, metrikus viszonylatokban, szótagépítkezésben stb. annál nagyobbak a változások, amelyeken az „emigrált” dallamok – szerencsére – átmehetnek. „Szerencsére” – mondom, mert ez a jelenség önmaga nemzi és emeli a típusok és altípusok számát.
[...]
Az idegen anyaggal való érintkezés azonban nemcsak a dallamok kicserélődését eredményezi, hanem – és ez még fontosabb – új stílusok kialakítására is ösztönöz. Ugyanakkor azonban a régi és kevésbé régi stílusok is életben maradnak, ami a zene újabb gazdagodását vonja maga után.
Az a tendencia, hogy az idegen dallamokat átalakítsák, megakadályozza e népek zenéjének nemzetközivé válását. Minden ilyenfajta zenei anyag, bármilyen heterogén volt is eredetileg, ilyen módon jellegzetesen egyénivé válik.
A kelet-európai népzene jelenlegi helyzete a következőkben foglalható össze: az egyes népek népzenéi között való szakadatlan kölcsönhatás eredményeképpen a dallamoknak és dallamtípusoknak óriási méretű gazdagsága támadt. A végeredményképpen kialakult „faji tisztátalanság” tehát határozottan jótékony hatású."
[Bartók B.: Faji tisztaság a zenében, 1942]
