A hermeneutika félelmetes aktualitása

A nagyváradi Szécsenyi tér szélén rengeteg a közjegyzői iroda: erről megygyőződik bárki, akinek peres, prefektúrás vagy sittes ügyei vannak Bihar rettegett központjában. Srég vizavi jobbra az ügyvédi kamara, srég vizavi balra az angyali üdvözletet fogadó Mária talapzatára állított kissé darabos Holnapos alkesz Bandi, mögötte uő múzeuma, erősen jobbra a fickó, akire 25 éves kora után jobbára nem bízták az állami költségvetés kidolgozását sem annak behajtását és már halotti anyakönyve szerint is hős volt.
Nomármost, amikor ez történt magam is megdöbbentem. Otthagytam az egyik puccos közjegyzői irodában a paksamétámat, amelynek másolatát a jogi hatóságok ezen mindenki számára elérhető képviselőinek hitelesíteniük kell. Az iroda főnöke egy vén róka, hatvan fölött, nyugdíj előtt, gyerekként a második világégés, majd a teljes szocializmus és a rendszerváltás tapasztalatával, kedves, aszott, kezdődő májfoltos, parókás - tehát nem csak tudására hiú - figura.
Miután visszatérek a készen ropogó iratokért, az öreg közjegyző odaveszi a dokumentumaimat, és miközben belenyomja a szárazpecsétet a következőt mondja: Kérdeznék magától valamit.
Tessék csak nyugodtan - vetem közbe. Szóval ugye ez egy filozófia diploma. Mihez lehet ezzel kezdeni? - a kérdésre felfordul a gyomrom. Mert ugye - folytatja a közjegyző - elnéztem ezeket a tantárgyakat, amiket tanult (A jó idesedet, hát megnézted a törzskönyvi kivonatomat....) És szóval hát nem tudom, hogy ezek miről szólnak. Csak egyet olvasok fel jó? - kérdezi.
Lenyelem az atavisztikus dühöt, két kurvaanyádat és három rohadnarádaparókádat, középkelet-európai dzsentlemen vagyok. Igen? -teszem fluenssé a társalgást.
És akkor mondta, úgy mint a fősmasszer a Cel mai iubit dintre pământeni-ből:
Her-me-ne-u-ti-ka. Szóval mi ez?
Tudja - válaszoltam - az a tudomány, ami szövegek értelmezéséről szól. Tanult ilyet minden pap és minden jogász, mert ők is szövegekkel fogalalkoznak, Bibliával, törvényekkel, ilyesmikkel.
A titkárnője csendesen somolygott. Én megköszöntem a szolgáltatást, leléptem.

Kérdés: Hogy a szentséges Toledóban tudott ez a fén franc az egyetlen olyan tantárgyamra rákérdezni, aminek kétségbevonásával maga alatt rezegteti a lécet? Erre találták ki azt az elmés mondást, hogy "szarva közt a tőgyit".