Kis szépséghiba

 Szüleimet okolom, és nem azt a mindenkori kontrollszerkesztőt, akinek nincs honnan tudnia, hogy hogy is hívnak. Azt a Krajován dolgozó értelmiségi hivatalnokot sem fogom, aki 2000-ben török kisebbséginek nézett,  vagy csak egyszerűen odagépelte: Zuhte Odah.

Az új Husserl

Az új Husserl könyvbemutatójához

(elhangzott 2011. 10. 29-én, Kolozsváron)

A könyv nem csak két ember munkája, hanem – mint mindig – a borítón szereplő nevek viselőin kívül sokkal többé. Ha egykori tanárunk, Ullmann Tamás és kollégánk, Szegedi Nóra az utolsó fázisban nem száll be a szövegek kontrollfordításába, soha nem készülhetett volna el, sem (minőségét tekintve) érdemben, sem (külső körülményeit tekintve) ahhoz igazdova, ami manapság egyre fontosabb, vagyis a pályázati határidőhöz. Sok mindenért illeti köszönet a L'Harmattan kiadót is, amely némi viszontagságos szerkesztés után, de igen tetszetős tipográfiai formába ültette ezt a könyvet; a sorozatszerkesztőt, a korrektort, a megjelenés anyagi támogatóit, a szerzők-szerkesztők megélhetését is elősegítő intézményeket - szóval, tulajdonképpen, a magyar és a román államot, és persze az Európai Úniót.

Amikor Edmund Husserl romániai (értsd román nyelvű) recepciója tulajdonképpen elkezdődött már túl voltunk a rendszerváltáson. 1993-ban jelent meg az a kötet, amelyet az azóta néhány fiatal bukaresti kollégám által fordítóként és receptőrként már sokszor joggal kritizált Alexandru Boboc válogatott és ültetett át román nyelvre. Mégis meglehetősen furcsa dolog, hogy olyan szövegeket választott be ebbe a tanulmánykötetbe, amelyek magyar nyelvterültelen soha nem kerültek fel nem csak a fordítók, hanem az olvasók-elemzők kívánságlistáira sem. Megemlítette a sorsdöntő 1906/07-es logikaelőadást, amely a fenomenológiai redukciót először magyarázza el a nagyközönség számára, sőt kritikai jegyzetekkel együtt fordította le Husserl egyik legkorábbi fontos önálló tanulmányát, a Jelek logikája (Szemiotika) című könyvfejezetnek induló, de külön is teljes jogon olvasható filozófiatörténeti kuriózumot, amely először tette nyilvánvalóvá, hogy szerzőnk érdeklődése köre mennyire közel állt ahhoz, amivel a később hasonlóan nagy karriert befutott kortársai is foglalkoztak. Ekkor, 1993-ban már a Husserl-életmű megítélése is sokban változott persze. Már évtizedek óta folyt az a munka, amelyben igyekeztek árnyalni azt a képet, amely a huszadik századi úgynevezett kontinentális filozófia egyik leinspiratívabb, de mindenképpen iskolaapító filozófusának életművével kapcsolatban a '30-as évektől kezdve, de főleg a második világháború után alakult ki. A fordító és kollégái már támaszkodhattak erre. Úgy tűnik, felettébb nagy érdeklődést is tanúsítottak ezek iránt a filozófiatörténeti teljesítmények iránt.

A magyar recepció viszont nem így alakult. Egyrészt létezett egy nagyon gyors tudományos diszkusszióra serkentő szemlélet, amely már az 1910-es évek óta odafigyelt Edmund Husserlre. Majd voltak a Husserl-értelmezésnek nagy hullámai, először az 1930-as évek végén, majd az 1960-as évek végén, végül pedig a '90-es években, immár a legerősebben és a leghatározottabban. Ebből egy olyan életmű bontakozott ki, amely főleg a hatása felől nyeri el igazi értelmét, illetve afelől, hogy hogyan sikerül egy régies mondatszerkesztéssel és rendkívül bonyolult terminológiában beszélő, a filozófiát (hibásan) szigorú, kemény tudományként felfogó gondokodó életművét és kezdeményezéseit továbbgondolni. A fenomenológia, mint filozófiai hagyomány is úgy tűnt egy olyan filozófiai perspektíva, amely újraéleszti a Szent Ágoston óta a nyugat-európai filozófiai hagyományban ott levő szubjektivimus megkerülhetetlen és mindújból felerősített imperatívuszát. A világ megismerése saját magunk megismerése nélkül tulajdonképpen nem lehetséges. Sőt mi több: az emberi megismerés olyan meghökkentően különös, hogy csak egy kreatív, az eddigi formákat, tételeket és elméleteket állandóan újragondoló filozófia révén írhatjuk le annak működését és inspirálhatjuk a többi szellem és természettudományt arra, hogy ennek az eredendő különösségnek megfeleljel. Bár a fenomenológiai hagyomány (sok-sok francia szerző) sokszor nemcsak inspirálódott Husserl fenomenológiájából, hanem egyenesen annak kritikájával, továbbgondolásával alapozta meg saját hírnevét és relevanciáját, vagyis azzal, hogy rámutatott, az alapító atya hol volt igazán formabontó, és hol nem tudott ehhez hű maradni. Időközben az is kiderült, hogy Husserl talán alapvetően nem egy ilyen formabontó, a szubjektív személy tapasztalatait előnyben részesítő, a gondolkodói kreativitást propagáló szerző volt. Klasszikus filozófiai problémák érdekelték, nem kívánt mind új és új diszciplínákat alapítani, és nem érdekelte annyira a folyamatos, csak egy olyasfajta megújulás, amely az addig is fennálló világ minél jobb értéséhez és lehetőségeinek minél tárgyilagosabb és korrektebb kihasználásához járul hozzá. Híve volt a gondolkodói közösségeknek, a kollektív munkának, és a szigorúan meglevő világ minél szélesebb körű értelmezésének. Azt is mondhatnánk, hogy egyfajta konzervatív filozófus volt. Hogy erre mégiscsak rájöjjünk, ehhez viszont kellett ez a munkásságát újraértelmező tudományos tevékenység, amelynek eredményeiből kötetünk is válogat. Valahol meg kellett mutatni, hogy Husserl nem csupán a korai antipszichologista, aki egy idő után mindegyre az emberi tapasztaltból, annak furcsa és meghökkentő voltából próbálja magyarázni a világ és a kultúra legtöbb formációját a tudománytól a másik személy idegenségéig. Nem csupán az a gondolkodó, akit küzdelme a személyesség, az élmények, a szubjektív módon felépülő tapasztalatok ellen végül mégiscsak ebbe az irányba sodorta.

Hogy a magyar recepció miért nem volt fogékonyabb Husserl filozófiájának erre az oldalára, nos ez meglehetősen fogós, és az egyszerű filozófiai recepciós problémákon jócskán túlívelő kérdés. Miért csak szükséges rosszként értelmezte az aprólékos és a világ leírását mindújból elkezdő filozófus sokszor valóban idegesítő alaposságát, azt a törekvését hogy a már meglevő dolgokat próbálja nem egyszerűen csak önmagukból, hanem valami más forrásból megérteni? A tudományokat a mindennapi tapasztalat felől, a logika diszciplínáját a logika előtti prepredikatív tapasztalatból, a másik embert az egyén felől, a logikai aktusokat azok megismerő szerkezete felől, a geometriát a szemlélehető, tapasztalati tér felől. 

Egy biztos. Az, hogy sok, évtizedek óta a könyvpiacon heverő szöveg csak most jelenik meg először magyarul, értelmezésre szoruló jelentéssel bír. Ha nem más azzal, hogy az országunkbeli többségi nemzet filozófiai kultúrája régebben is eleve fogékonyabb volt erre a régi-de paradox módon, minden porcikájában új és tegyük hozzá, konzervatív Husserlre. Akinek pedig ez a következtetés túl kevés – és gondolom, szép számmal lesznek ilyenek – az elolvashatja, értelmezheti és kritizálhatja a könyvet.

Rejtvény

Az értelmiségi korrektség és teljesség kedvéért. Műértőknek.

Szarkazmus a megállóban

Elsőosztályú.

Kekeckedés a jó kiállítással

 

[1.] Bejegyzés A sebesült Görgei című kiállítás (kritika itt) vendégkönyvében:

"A tábornok oldalági rokona, Görgey Mihály György fiammal nagy érdeklődéssel megtekintettük e kiállítást és hálásan köszönjük a szervezőknek" -- 2011, [pontos dátum nélkül, olvashatatlan aláírással] De vajon Görgey Mihály György az ő elnyomott névtelen fiával, vagy oldalági Görgey Mihály az ő Gyuri szemefényével?

[2.] És persze ismét, mint  ahogy régen is, tombolt a pusztíthatatlan narratív identitás. A kiállítás legjobb darabja tehát mégiscsak az a szöveg, amiben Alexander Lumniczer, a medikus, aki először tisztítja ki Görgei fejsebét Komáromnál, igazolást ad Markusovszky Lajosnak, az orvosnak, aki 14 nappal később újra kezeli a tábornokot Miskolcon, arról, hogy a magyar hadtestparancsnokot a kiváló éternarkotizáló tudós, M.L. csak és kizárólag orvosként és még véletlenül sem magyar honvédségi törzstagként látta el. A dolgok nem keverendőek. Egyetemi állásába vegyék vissza, mert a műtét sikerült, a fegyvert pedig  letették!

A kártékony metszés

A humor jobb megértése érdekében

Még hogy a jobboldalnak nincs humorzéke (dehát ki állította, hogy a jobboldalnak nincsen humorérzéke?!!)!

Világszenzáció

Namármost ha ezek az ugyanazon poros kötetből kihullott cetlik összefüggenek, akkor választ tudunk adni arra a kérdésre, hogy mit csinált a Husserliana VI. kötetének kiadója 1955. május 25-én? Hiába na, a kutatómunka néha olyan kérdésekre is választ ad, amelyeket soha senki nem tett fel. ;)

Süddeutsche on Fire

Egy kellemes olvasnivaló mindenkinek.

http://www.sueddeutsche.de/kultur/aufruf-von-habermas-und-nida-ruemelin-schuetzt-die-philosophen-1.1050449

Azért lehet ezeken a filozófuson is vitázni, de mégis, valljuk be, a legjobb mindig az olvasó (vagy aki olvasóként loggol be). Remélem sokáig bennmarad még az a komment, amiből hely és papír hiányában csak három röpke sornyit idézünk:

Ein "J'accuse" wäre angebrachter. 

Und gleich ins Ungarische übersetzen, damit die ungarische Regierung wenigstens nicht glauben darf, Ungarn könne noch mitten in Europa eine halbfaschistische Insel-Politik betreiben.

Szóval na, még jó, hogy ellentétben a tisztelt olvasó által lefestett magyar kormánnyal nekem nincs szükségem német fordítóra, hogy megértsem a fent kilinkelt cikket. Asszem ezt hívják burkoltan megmutatkozó előítéletnek. És ezeket szokták kimoderálni. Most pedig vissza a munkához. Ezt javaslom mindenkinek.

Az ördög winchestere = a sátán meghajtója

Az van, hogy vettem egy külső merevlemezt (hogy merevedett volna ki a magzatvízben, aki összetákolta). Örültem, mint a majom Vaklaci fél szemének, hogy most aztán végre másfél éves késéssel az én pdf-jeim is fenn lesznek egy szép biztonságos fekete amerikai ketyerén, mert gyárcsák ámbá' Malajziába', a WD csak nem Electroputere (legalábbis az Electroputere benntlakásában 2000 tavaszán sikerrel begyűjtött előítéleteimnek engedelmeskedve).

Két napja volt ez. Hazajöttem a üzletből, amelyben bin ich doch nicht blöd. Bekapcsoltam, vagyis hozzákapcsoltam a géphez. Pislákolt az uszebélámpa, pislákolt a lelkem, forgott a meghajtó, forgott az én szívem, de a Microsoft, az nem ismert fel engem. Na mi lehet? Biztos megint kell vegyek megint egy új számcsit, egy új laptoppot, mert ezek a faszájos új villantós szerkentyűk ezek így vannak csinálva. De szóval ezért én nem adok 400 jurót egy új kínai billentyűzetes fletómonitorra. Mit is csináljunk? - kérdeztem magamtól immár újonnan.

Western Dildo Essential Portable

Azóta háromszor vittem vissza. És nem találják ki, mindig működött. Perfektamente. Mint a zsír úgy csúszott a meghajtóm egyenesen az oprendszer legkompetensebb bugyráig. Úgy ismerte fel a Dellem a Wédémet, mint  moszados az álargentint. És akkor örvendtem, vettem egy sörperecet, majszoltam az utcán, hogy van nekem kis vinyóm is meg nagy laugenbrécelem is. Örvendeztem. És amint hazaértem, már megint nem ismerte fel, de nem ám, hiába próbáltam.

Ma pedig  elmentem az Archívba is vele, miután az üzletben 27-szer próbáltam újraindítani és mindig működött. És tudják mi lett? Nem működött. Pedig segített Alice és Hong He, béfogadott az Archívumi főgép is. Senkinél sem ismerte fel magát ez a kis maláj ku*va.

És csak ott álltam szemben, névcimke nélküli MM-alkalmazottakkal veszekedve. Ott volt mindenki: "Das kann ich bieten" Udo, "Umstausch ist eine freiwillige Kulanz" Holger és persze az elmaradhatatlan, kötelezően kancsal menedzsernő "Können auch illegale Datei drauf sein" Lorelei. Beleőrülni nem fogunk, elég nehéz nekik elviselni a saját létezésüket.

Szóval mennyi az esélye egy olyan mágneses mezőnek, amely erre pozitív hatással van az üzletben és azon kívűl nem, illetve mennyi az esélye a gonosz jelenlétének egy fekete meghajtóban?
És mit keressek először? Ortodox papot vagy nem beszervezett szerelőt?