Hitet vallok

Mint tudjuk, a régi déliek különleges jelentőséget tulajdonítottak az olivafa bogyójának. Olyan életkörülményeket teremtett számukra, amely megengedte, hogy kevésbé gyakorlatias dolgokkal foglalkozzanak. Szerintük azonban ez elengedhetetelen volt ahhoz, hogy a gyakorlatias dolgokat is jobban végezzék. Engem azok érdekelnek, akik akarva-akaratlanul máig osztják ezt a nézetet.

2010. március 29., hétfő

Vajda Mihály Kolozsváron (zugvideó)

Erről az aligötperces mozgóképsorról van szó!

Ameddig a kéréshez alakul, pedig íme a délután-est egyik amatőr fotója.

2010. március 26., péntek

Ők filológusok, ti filológusok vagytok, mi filológusok vagyunk

Van egy olyan érzésem, hogy a "filológia" szót ma már egyre kevesebben használják tudatosan, pontosabban annak tudatában, hogy az mit is jelent. Mert sokmindent jelent. És van még egy baj. Nem csak sokfélét lehet ezért tudatosítani. Hanem sokféleképpen is lehet tudatosítani, hogy éppen mit is.

Miért gondolom ezt? Nem nehéz kitalálni.
 non P (1): Persze nem azokra gondolok, akik valamilyen nyelvszakon végeztek és annak tradicionalis elnevezése révén gyakran hívják egykori egyetemüket filológiának.
 non P (2): Nem azokra, akik olyan holt nyelvekkel foglalkoznak, amelyeket máig egy klasszika-filológia nevű egyetemi fakultáson tínítanak.
 P: Hanem azokra akik filológiának neveznek minden egyes szöveg eredetére vonatkozó megállapítást és apró pontosítást. Már pedig ez tulajdonképpen, ebben a tág jelentésében nem filológia. Főleg azért nem, mert aki adatokat pontosít egy szöveg és annak mondanivalója kapcsán, még nem filológus. Csak legfeljebb másként mondja el, azt amit mondani szeretne.


 nem (1) : számozott érvekben és
 nem (2): egy olyan vezérgondolatban, amely köré nagyon sokszor nagyon könnyű nagyon illusztratív részleteket biggyeszteni támogatásképpen. Mondom: azért mert valaki azt mondta egyszer, hogy egy vezérgondolat felgöngyölítése sokat segíthet egy teljes szerző életművének vizsgálatában, még nem kell feltétlenül hinnünk is ebben.

Higgyünk egyenlőre abban, hogy egy 150 éves évkönyv és regiszter fellapozása még nem filológia. Egy életrajzi adat lecsekkolása még nem filológia. Nem filológia a szokásosnál hattal több könyv elolvasása.
Nem verekszem meg érte, csak mondom: ha a gondolati tartalom (tanulság, mondanivaló, izgi részlet, további gondolatokat ébresztő provokatív állítás) előadását eggyel több bibliográfiai tétel átlapozása segíti elő, illetve az, hogy néha szokatlan dolgokat tegyünk bibliográfiai tétellé, nos az meg végleg nem filológia. Egy szegényes gondolat nagyon stabilan aládúcolva, még akkor is gondolat, ha csak egy és nem hetvenvalahány. De egyik sem, és nagyon nem filológia! Mert olvasható. Mert nem rekonstruálandó. Mert nem az szorul tisztázásra, hogy melyik szót melyik követi, mert ki van adva, sőt az már korrigálva is volt. Ez filológia lenne.
De még azt is nagyon rosszindulatúan állíthatjuk, hogy ha valaki filológiai eljárásokat alkalmaz, annak nincsen legalább egy átadandó gondolata.
Higgyék/higgyétek el: néha az nagyon, sőt dosztig elég.