Hitet vallok

Mint tudjuk, a régi déliek különleges jelentőséget tulajdonítottak az olivafa bogyójának. Olyan életkörülményeket teremtett számukra, amely megengedte, hogy kevésbé gyakorlatias dolgokkal foglalkozzanak. Szerintük azonban ez elengedhetetelen volt ahhoz, hogy a gyakorlatias dolgokat is jobban végezzék. Engem azok érdekelnek, akik akarva-akaratlanul máig osztják ezt a nézetet.

2013. június 27., csütörtök

Rókák a szőlőben


1. kötet, 32–33.
A nyomdaiparban fattyúsornak hívják azt a hibát, amikor az oldal elején, végén egy maradék vagy ott felejtett, magányos sort hagynak. Az egyik leginkább irtandó tördelési melléfogás. A helyzet sokkal rosszabb, amikor nem csak esztétikailag zavaró, de fölös oldalakat hagynak egy könyvben. Elmondom, hogy mire gondolok.
Mindenki ismeri az Egri csillagokat. Legalábbis hírből. Vagy látta annak vizuális narratív változatát. A heroikus küzdelem fontos mozzanata, az ostromállapot megfordulásának kulcsmomemtuma, amikor a Holdfogyatkozás c. fejezetben bevetésre kerülnek a Bornemissza Gergő által tervezett „tüzes kerekek“. A haditechnikai műveltség, a kvázi-fantasy-elemek ötvözése némi mesteremberi-praktikus érzékre való apellálással, és az író eléri célját. Faljuk az oldalakat.
Édesapám elmesélése szerint viszont ő akármennyit olvasta a regényt, nem találta meg ezt a schlüsselmomentet. Lapozta előre meg hátra, de mégsem. Az órán váltig állították neki, hogy de az, na az a legjobb rész. Hullanak, égnek, bűnhődnek a gaz  betolakodók! Ez indította filológiai nyomozásra, sőt, lehet hogy ez tette humánértelmiségivé. Elhatározta, hogy összehasonlít két különböző példányt, ugyanabból a kiadásból. Ekkor derült ki, hogy az általa birtokolt nyomdaipari formája tekintetében nem, de tartalmában selejtes. Alig tűnt fel neki (végül azután mégis), hogy a Holdfogyatkozás előtti fejezetet kétszer kötötték be a példányába. Hibás sorozat volt. Ha Gárdonyi bestsellere nem iskolai tanagyag, hanem úgy olvassa, mint más akkoriban a Doktor Zsivágót, lehet, hogy sokáig pausál egy bizonytalanság lengte volna be irodalmi műveltségét.




Így jártam gyermekkorom egyik misztikus regényével. Két kötet. Kriterion kollekció. Horizont sorozat. Romániai magyarokhoz ellátogatva (és olyanokhoz látogattunk főleg) tehát borítékolhatóan a búbánatnak is megvolt. Lion Feuchtwanger: Rókák a szőlőben. Soha nem vettem le a polcról, mert volt mit olvasni. Meg ami mindenkinek megvan, az finom értelmségi dacból sem érdekelt. Pedig, tudtam meg, micsoda jó kis történelmi regény. Tizennyolcadik század. Amerikai függetlenség, felvilágosodás, Voltaire, Franklin, ilyenek. Elmélkedések a történelem hasznáról és káráról. 15 év késéssel leveszem a polcról. És tessék. A fattyútharminckétoldal tipikus esete. Ha ilyen rendszerességgel veszem elő ezt a könyvet, akkor újabb 15 év, amíg megtudom, hogyan is kezdődik.
2. kötet, 32–33.