Csak pár éve nem vagyok állandó romániai lakos, de ma nem csak olyan szlengnek tekinthető új román szavak jelentését kellett megtanulnom, mint a magyar “rafkós” vagy a “roki”, hanem olyanokat is, amelyekre látszólag eddig nem volt bevett kifejezés. Vagyis valami hasonlóra volt, de senki sem használta az adott összefüggésben. Az értelmező szótárban ott volt, mint idegen szó, árnyalatnyival speciálisabb jelentésben. De egy magyar nyelvi logikában felnőtt embernek azután is idegenül hangozna, ha éppen már egykor valahol (mondjuk egy szakkönyvben) találkozott volna vele.
Hitet vallok
Mint tudjuk, a régi déliek különleges jelentőséget tulajdonítottak az olivafa bogyójának. Olyan életkörülményeket teremtett számukra, amely megengedte, hogy kevésbé gyakorlatias dolgokkal foglalkozzanak. Szerintük azonban ez elengedhetetelen volt ahhoz, hogy a gyakorlatias dolgokat is jobban végezzék. Engem azok érdekelnek, akik akarva-akaratlanul máig osztják ezt a nézetet.
2014. december 22., hétfő
Arrivage! Arrivage! Arivaj!
Régi – teljesen
iróniementesen értve – mélyértelmű filozófiai belátás, hogy csak az ember képes
arra, hogy különbséget tegyen a megismert dolgok lehetősége és valósága között.
Ha ugyanis képesek lennénk mindent érzékszervekkel felfogni (amire nem
vagyunk), akkor nem lenne szükségünk fogalmakra és szimbólumokra, ha meg
képesek lennénk mindent fogalmak révén leképezni és elraktározni (amire szintén
nem vagyunk), akkor nem szorulnánk rá a valóságot nyújtó érzékszervekre. Igen,
a fogalmak és szimbólumok valami olyasmit hordoznak, mint hogy
lehetőségekben is tudjunk gondolkodni! Aki már merengett el azon, hogy vajon
mit is kellene tenni olyan helyzetben, amikor semmilyen pontos, közvetlen
tapasztalata nincs esélyünk (pl. arról, hogy felszáll-e az ellenőr a következő
megállónál), az tudja, hogy miről beszél ilyenkor a filozófus. Azok, akik magukévá
tették ezt az eszmét, még azt is szerették hozzátenni az előbbiekhez, hogy a
nyelv elég jól mutatja fel a kettősséget. Nyelvi szimbólumaik sokszor csak
olyan lehetőségeket jeleznek, amelyeket nem feltétlenül tudjuk, hogy
meggyökereznek-e majd a későbbi tapasztalatainkban, vagy éppen olyan dolgokat
akarnak megnevezni, amelyek pontosabb megfogalmazására nem bírunk jobb
eszközökkel, mint valamilyen egyszerű nyelvi formula.
Már csak azt nem
tudom, hogy egy gyorsan változó, új szavakat – és tényleg: értsd szó szerint! – "viharos” gyorsasággal alkalmazó, elképesztően rugalmas (vagy ahogy egy barátom
a napokban nevezte: reziliens) nyelv mit árul el az azt használó emberekről,
illetve az ő tapasztataikról? Az egészen biztosan, hogy feszültség
van a tapasztalatok lehetősége és valósága között. És hogy ezt a nyelv valamilyen
gyors és újfajta használatával akarják áthidalni.
Csak pár éve nem vagyok állandó romániai lakos, de ma nem csak olyan szlengnek tekinthető új román szavak jelentését kellett megtanulnom, mint a magyar “rafkós” vagy a “roki”, hanem olyanokat is, amelyekre látszólag eddig nem volt bevett kifejezés. Vagyis valami hasonlóra volt, de senki sem használta az adott összefüggésben. Az értelmező szótárban ott volt, mint idegen szó, árnyalatnyival speciálisabb jelentésben. De egy magyar nyelvi logikában felnőtt embernek azután is idegenül hangozna, ha éppen már egykor valahol (mondjuk egy szakkönyvben) találkozott volna vele.
Csak pár éve nem vagyok állandó romániai lakos, de ma nem csak olyan szlengnek tekinthető új román szavak jelentését kellett megtanulnom, mint a magyar “rafkós” vagy a “roki”, hanem olyanokat is, amelyekre látszólag eddig nem volt bevett kifejezés. Vagyis valami hasonlóra volt, de senki sem használta az adott összefüggésben. Az értelmező szótárban ott volt, mint idegen szó, árnyalatnyival speciálisabb jelentésben. De egy magyar nyelvi logikában felnőtt embernek azután is idegenül hangozna, ha éppen már egykor valahol (mondjuk egy szakkönyvben) találkozott volna vele.
(1.) "arivaj":
A francia “arrivage”-ból. Eredetileg a hajók kikötőbe való befutását jelöli.
Most valami egészen mást. Azt, amit az angol “[new] arrival” az áruházakban,
hogy új termék érkezett.
(2.) "stolon":
A "stolo" latin
tőből származó szó indát vagy indás szaporodású növényeket jelöl, mint például
a földieper vagy a szamóca (de nem konkrétan szamócát vagy földiepret). A
Nagyvárad közeli Ürögdön (Nojorid) valaki már nem úgy hirdeti, hogy
földieper-palántákat árul, hogy azokat földieperpalántának nevezi, hanem hogy
egy szakkifejézést használ, majd egy gusztusos földieprekről készült képet tesz
alá illusztrációnak. Ebből gyorsan ki lehet következtetni, hogy hirdetése nem olyanoknak
szól, akik egyszerűen gyors, porzás nélküli szaporodás nélkül gyarapodó,
operatívan sokasodó növényt szeretnének maguknak, hanem olyanoknak, akik ebből
már értik azt is, hogy ő földieper-palántákat árul. A szó mellől pedig hamarosan el fog tűnni a kép! “Inda eladó!” Ilyen
egyszerű.
A hasonlóan terjedő, idegen szavakból
fonetikus átvétellel származtatott, eredetileg szakkifejezések meghonosodására
pedig álljon itt egy rekord a családi oral history-ból (ugye milyen
szokatlan?):
(3.) I.E. (57), Bihar megyei lakos, arról számolt
be kolozsvári egyetemi évei alatt hallotta először az “a debarasa” román igét,
amely a francia “debarasé”-ból származik és azt jelentette, hogy az étkezés
után a pikoló vagy éppen a szolgáló, esetleg a háziasszony leszedte a használt
terítékeket az asztalról, vagyis valami olyasmit, amit az “asztalt bont” magyar elsődleges használatában. Bár hasonló, kifejezés révén való körülírás addig is volt a román
nyelvben a vonatkozó cselekvésre, a hetvenes évek második felében hónapról
hónapra vált egyre népszerűbbé a francia ige átvett változata. Olyannyira, hogy
egy évvel azután, hogy még csak az asztalbontásra használták már átvitt értelme
is lett: megszabadulni valamitől, valakitől, félretolni az útból, az utunkból!
Úgy gondolom, hogy mindkét szó nagyon gyorsan el fog terjedni az
anyanyelvi beszélők között. Csak olyanokban vált majd ki idegenkedést, akik nem
szeretik a szakkifejezések köznyelvi meghonosodását, vagyis, akinek a “nyílászáró”
modoros, és a “ködzárófény” nevetséges, de a “ringlispíllel” sincs teljesen megbékélve.
Értsd (akár így): nem annyira nyitott a lehetőségekre.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)