Hitet vallok

Mint tudjuk, a régi déliek különleges jelentőséget tulajdonítottak az olivafa bogyójának. Olyan életkörülményeket teremtett számukra, amely megengedte, hogy kevésbé gyakorlatias dolgokkal foglalkozzanak. Szerintük azonban ez elengedhetetelen volt ahhoz, hogy a gyakorlatias dolgokat is jobban végezzék. Engem azok érdekelnek, akik akarva-akaratlanul máig osztják ezt a nézetet.

2012. szeptember 2., vasárnap

Szubjektív könyvtörténet

n1
n2

n3
n4
n5

n6

f














A szubjektív könyvtörténet természetesen nem a nyomdai eljárások és a sokszorosítási technikák fejlődésével, illetve az ezek birtoklásásával, elosztásával kapcsolatos társadalmi jelenségek vizsgálatával foglalkozik, vagyis ez nem egy társadalom és intézménytörténet felé nyitott interdiszciplináris kutatási terület. Tárgya tisztán a könyv mint használati tárgy és élvezeti cikk, amelynek ilyen módú használata és élvezete az emberi viselkedéssel kapcsolatos értelmezések kipreparálása felé terel minket. Azt értelmezzük, hogy ezek a tárgyak milyen emberekről tanúskodnak. Az általánosabb következtetés levonása, mint mindig, a tudományosság legkomolyabb problémáját vetné fel. Ezért itt ezt nem lehetne megtenni. Azt azonban máris bizton kijelenthetem, hogy ezt a könyvet két ember olvasta. Valaki, aki szerencse-szimbólumokat, és valaki, aki bibliográfiai szimbólumokat gyűjt. Ez a két személy szerintem nem azonos egymással, sőt -- horribile dictu -- szerintem az egyik férfi és a másik nő. Bár nem állítom, hogy ne lenne olyan nő és van olyan férfi, aki mindkettőt gyűjti. Ilyet tenni még a szubjektivitás legbelsejében is tudománytalannak minősülne.