Hitet vallok

Mint tudjuk, a régi déliek különleges jelentőséget tulajdonítottak az olivafa bogyójának. Olyan életkörülményeket teremtett számukra, amely megengedte, hogy kevésbé gyakorlatias dolgokkal foglalkozzanak. Szerintük azonban ez elengedhetetelen volt ahhoz, hogy a gyakorlatias dolgokat is jobban végezzék. Engem azok érdekelnek, akik akarva-akaratlanul máig osztják ezt a nézetet.

2010. január 10., vasárnap

Agyarország,amit a szívedbe rejtesz (marha mélyen)

Senki se higgye, hogy bajom van az indexszel. Imádom őket.
Szeretek tőlük idézni, főleg ha az ember a korrektori balfékség, az akármilyen elszólás és a tudatos poén közötti keskeny mezsgyére ráhajtva iszik meg egy fél üveg vodkát az esti ködben való vakvezetés előtt.

Tessék:

"Hiller István oktatási és kulturális miniszter szerint agyarország a pécsi EKF-programmal a legjobb arcát mutatja majd, amikor kulturális és tudományos értékeinek megismertetésére törekszik, és "leteheti névjegyét Európa asztalára". (kiem. ZD)

http://index.hu/kultur/2010/01/10/hivatalosan_is_pecs_europa_kulturalis_fovarosa/ (2010. 01. 10. este 20:40 GMT+2)

2010. január 3., vasárnap

A rejtelmes metszet

Nyilván teljesen evidensnek tűnik, hogy mi a kapcsolat az előző poszt cím alatti illusztrációjának a cikk címéhez és tartalmához. Persze az evidenciának - mint ahogy azt a huszadik század német filozófiája megtanította - teljesen különböző stílusai lehetnek.
Az első metszet szerencsés alakja ugyanis nem a budai zsidó Szerencsés Imre, hanem az egyik leghíresebb német népi irodalmi alkotás főhőse. Az ő két fia Ampedo és Andolosia, erszénye pedig nem II. Lajos megvont apanázsát, hanem a polgári gazdagság soha ki nem apadó forrását szimbolizálja.
Erről itt olvashatnak a burzsoá könyvtári hozzáférréssel rendelkezők, vagy azok, akik apukája orvoskonferenciákon kapta az előfizetést.