Ami kimaradt

Csalódott vagyok. Ma reggel megnéztem a Schmitt-folklór legújabb termékeit, és bár egy kiváló darab, vagyis a "Schmitt Pál (vagy ha akarunk engedni a BB-i alliterációnak -- Sál): Ne mondj le semmiről" egészen felderített és kicibált a mindennapok méltatlan unalmából, azért továbbra sem tudom, hogy miért is maradhatott ki néhány egészen nyilvánvaló dolog. Szóval, ha pályázatot írhatnék ki, mondjuk matematikusmódra, valamely híres, és a jelek szerint bizonyítható sejtés bizonyítására, akkor a következőkre kérném a nagyérdeműt. [Sohase feledjük -- persze --, hogy pályázatot nem csak azért írunk ki, hogy valamire lehetőséget adjunk, hanem azért, hogy azok a dolgok, amelyek amúgy megvalósíthatóak lennének, most a megvalósítást elősegítő névhez vagy névhalmazhoz kötődjenek. Bár itt most mecenás(ok) nincsen(ek) a képben, a ható mód alkalmazása annál indokoltabb. Szóval, hogy nem gondolt ezekre még senki? Megírni, átírni miért ne lehetne?]

1.  (régi adósság)

2. (némi képszerkesztői tudással már csodákat művelhettek volna)

3. (valami, amit olyan szívesen olvasnék)

Pál közönséges levele a Sotébéliekhez