Épül és mindeközben aszfalt alá kerül az épülő ország

Nyereményakció

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség,
Index (nekik ismét egy nagy bravó a saját gyártású híreikhez)
és persze az 1979-es autóstérkép. Olvasd el és rakd össze a posztoló szavainak jelentését.
Mire gondolt az olivadosszié írója mikor ezt papírra vetette?
Megfejtésedet erre a nemlétező címre várjuk.

Jutalmadat hamarosan postázzuk!

komment.ro

Tudom, hogy az embernek több esze kel legyen, mint hogy netes kommenteken mérgelődjék.
De:

Olvassátok, még ki nem moderálják (ha van eszük)
Itt látható az Adevarul cikke, egyik kedvencem - egyrészt a címe, másrészt a kommentek.
Nem szeretném profanizálni a "ha a Holocaust megtörténhetett, egészenn biztos, hogy isten nem létezik" minap hallott frázisát, de az ember valóban megremeg a hitében, amikor olyanokat olvas, pl. Illeeana Rollason kommentelőmester(asszony)tól, hogy Herta Müller vagy megköszöni a Secunak, hogy adott neki témát amiről írjon, vagy ne fogadja el a Nobelt. "Hogy nem rohasztja rád a jóisten az eget!" - mondják erre.
Volt, aki számon kérte, hogy milyen jól keres az írónő. De persze a cifraságok mind többen s többen vannak.

FanFane:
"Toata lumea uita un lucru !
Premiul s-a dat pentru literatura, nu pentru politica. Meritul scriitoarei este dat de talentul literar cu care descrie niste trairi complexe si nu de evenimentul politic. Un astfel de premiu ar fi putut lua si un geniu al raului, cu conditia sa aibe talent literar. Ca exemplu, lucrarea lui Adolf Hitler, Mein Kampf, a vazut lumina tiparului si azi poate fi citita. El mai avea talent si la pictura. Ideea este ca atunci cand se analizeaza un artist, conteaza talentul sau, nu convingerile politice."

- Bravo, bravo Adevărul! Te-ai ales cu crema țării noastre. Atâta genialitate, atâta acuratețe.

Hiába na.

Molnár "de origine nesănătoasă" Herta

http://www.jurnalul.ro/stire-externe/nobel-pentru-o-scriitoare-de-origine-romana-523412.html

Namármost én tudom, hogy a rossz szakács mindig szereti kicsit túlspilázni az ételt, mert esetleg megbolondítja egy plussz mag szerecsendióval vagy zöldparadicsom-pürével, ne adj isten egy bolondos porciónyi mézecskével, de azért ez mégis már füstöltcsülök az egreslevesben.
Érdekes Nicolae Manolescu gondolata, illetve a cikkíró youtubelinkelése és így implicit érvelése a híradás után.
Azért mert Herta Müller tudja, hogy hogy mennek a dolgok Romániában, ezért ez a díj a román irodalomnak is megtiszteltetés.
Ez eddig rendben van. Én is mondok olyat, hogy mivel Mannhein Károly Budapesten szocializálódott értelmiségivé és otthon magyarul értekeztek apucival-anyucival, megfontolandó, hogy a magyar filozófiatörténet részének tekintsük, még akkor is ha a tudományos érvényesülés útján könnyen lemondott anyanyelvéről, mi több szinte alig írt valamit magyarul, sőt esze ágában em volt visszatérni egy olyan országba, ahol Horthy a kormányzó. Ám legyen. Szóval a nyelv, amin írunk, nem feltétlenül tükröz mindent a teljes kulturális meghatározottságunkból. Tagadhatatlan, hogy pl. Mannheim magyar anyanyelvű, de ezt a sokszor másodrendű kérdést könnyen meg tudja kerülni, ettől függetlenül a magyar bölcsészet történetének része. Meg akkor tekintsük németnek? Tehát egy német tartott előadásokat a Szellemi Tudományok Szabadegyetemén 1917-19-ben?
Node, ez a Müller lehet, hogy Romániában szocializálódott, lehet, hogy születésének vidéke egynyelvűen német soha nem is volt(ettől függetlenül a településnek máig fonetikus fantomneve van, amiben egy német szó szerepel!) , de azért nem pofátlan kissé "román származásúnak" nevezni?Akkor én mi vagyok, román származású romániában élő magyar (persze Ile nagyapám akkor már Jolly-Joker és lehet tényleg az vagyok)? És a romániai magyar írókat akkor miért nem tanulják román irodalomból? Megmondom miért, mert legtöbbször semmi közük ahhoz, ami a románok gondolataihoz, világlátásához, írásmódjához akár halványan kapcsolódna.  Nem akarok túl egyszerűen fogalmazni, de Manolescu Úr hogy nyomná le Tamási Énekesmadarát legitim román irodalomként valamelyik balázsfalvi gimnázium 11-es tanulójának? De akkor mindent bele: 12-ben miért nem tanulnak a nebulók román órán Celant (ki ne hallott vona Cernăuți-ról - mellesleg van aki megemlékezik róla....románként) és József Attilát (tudjuk, "vagy tán egészen az")? De nem tanulnak. És ez teljesen rendjén van. Ahogy azt sem tekinteném valami túl legitimnek, ha elkezdenénk úgy tanulni Rebreanut, mint a magyar irodalom részét, és ezt azzal érvelném meg, hogy "értitek, hát beszterce-naszódi, meg tudod, hogy fiatalkorában megélhetésből magyarra fordított osztrák-német regényeket, meg erdélyi történeteket írt, szóval érted".
Hülye állításoknak hülye követkeményei vannak.
De lehet még játszadozni. Ha Herta Müller német anyanyelvű bánsági sváb, akkor most ez most azt jelenti, hogy bánsági román? Ő most Berlinben él, de eszerint nem tekinthető berlininek, hanem abba a faluba valónak, ahonnan jött. Tehát ő akkor nickifalusi, és nem berlini, mert mindig az számít ahonnan származol, vagy tényleg nem értem.
És mellesleg mi olyan nagyon megtisztelő? Főleg ebben a kis klippben a cikk után? Én vagyok síkhülye németből, vagy Müller tényleg arról beszél az elején, hogy Romániában az irodalmi díjazás is korrupt. Nézzék csak meg......

http://www.youtube.com/watch?v=_bVJ6B6PdXU&feature=player_embedded

Ezt így vállaja a cikkíró is? Mert ezzel talán még én is vitatkoznék. Megtisztelőnek semmiképpen nem nevezném.

Becstelen

Megnéztem a Becstelen brigatyk című bravúros mesterművet - mert érdekelt a történelmi exploitation, ahol a valódi erőszak és a parodisztikus erőszak feloldhatják egymást. És elgondolkodtam, minek is kell történelemmel foglakozzon az... Egy Dreyfus tehenész Normandiában? Persze lehet. Goebbels nem tud csak németül? Persze - szándékos hiperbolikus gesztus. A Gestapo-tisztek egyenruhában mászkálnak kollaboráns bárokban? Persze, ez is lehet. Apróságok, kit érdekel. Olyan, mint belógó fővilágosító-péniszvéget keresni a Bergman-eposzban. A többi meg csak fiksön, fiksön, fiksön. Node, akkor hadd fiksönöljek én is. 1944-ben vége az értelmetlen háborúnak. Az oroszok sose jutnak el Berlinig. Drezda megmenekül. A keleti blokk Minsknél kezdődik. Nicsen fal. Nincsen függöny. 1945-ben felszerelik az első budapesti Coca-Cola neonreklámot. Nagyapám sosem esik hadifogságba. Párizsban nősül meg. Apám Fokvárosban születik. Én meg szintén ott. Három éve jöttünk vissza Párizsba. Azóta is itt élünk. Néha unjuk a cukrászmesterséget. Imádjuk a marhahúst, sok fűszerpaprikával. Nokedlivel. Magunk sem értjük miért.
Érzitek az értelmét? Ugye érzitek?

Politically correct. A hundred and sixtyeight times

"Az interneten bocsájtotta árverésre "a nagyvezír", Orbán Viktor Volkswagen Golfját egy ismeretlen."  (Index - 2009. szeptember 5., szombat 09:25)


Az állandó jelzők, vagy eposzi jelzők használata nemcsak hogy megtalálja a maga flexibilis  (a trópus eredeti alkalmazási koordinátáin túlnyúló) felhasználási területét, hanem arról is nyíltan tanúskodik, hogy használói milyen társadalmi térben mozognak.
Többet vártam srácok - másrészt elég későn lett belőle hír és túl sok a frazeológia (ahhoz képest, hogy autós rovatban volt a helye és ott gyorsan fel is posztolódott) - mellesleg színvonalas cikkekel és bejegyzésekkel tűnik fel együtt e néhány sor. Érdemes rákeresni. 

A felkelés üzlet

Idézet a Siebenbürger Zeitung 1785/6-ik (20te Januar) számából:

"Avertissement

Herr Rudolph Liebhard, k.k. Münz-Graveur-Adjunct in Karlsburg, hat den dort Orts inhaftierten Haupt Rebellen Nicol. Urs, genannt Hora, und seinen Spiesgesellen Kloschka, und zwar jeden besonders auf medaillen Art, im Durchschnitt bey 4 Zoll hoch dergestalten abkopiert, dass Kenner dieser beeden Ruhestörer, ihnen ähnlichen Abbildung bereits vollkommenen Beyfall zugestanden haben. Der Künstler ist Willens sothane Aufwiegler das Stück in Alabaster gegossen, und mit einer Aufschrift versehen um 40 kr. zu geben, welche in der Hochmeisterischen Buchhandlung zu finden sind."

avagy irodalmi fordításban

"Figyelemmel kísértessék

hogy, Rudolf Liebhard Úr, cs. é. k. gyulafehérvári érmemetsző-segéd az ott helyben letartóztatott fő rebellis Urs Nikolát, köznevén Hórát és cinkosát Kloskát éspedig mindkető ábrázatját úgy másolta rá az átlagban négy collos nagyságú érmére, hogy e két rendbontó ismerői képmásaiknak láttán teljes egyezésről számoltak be. A művész szándéka szerint az így ábrázolt felbujtókat alabástromba öntötte és felirattal látta el, hogy majd 40 koronáért adja, és ez megtalálható a Hochmeister könykereskedésében."

Ugye mindez nagyszerű. Minden legyőzött, de komolyabb anyagi vagy demográfiai pusztítást elérő felkelő iránti szimpátiából és félelemmel elkevert tiszteletből anyagi hasznot lehet húzni. Sajnos akkor még nem lehetett pólóra nyomni, az óraszámlapot meg megtartották dekoratív célokból.
A kommandante sapkás képei már kaphatóak az üzletekben - szinte mindenhol.

Pensatori. Primo tomo ;)

Életem első olasz könyvélménye egyre felülírhatatlanabbá teszi azt az előítéletet, hogy a szaknyelv hamarabb érthető, mint a közönséges konyhacsevely. Vincenzo Costa Husserl-monográfiája a római Carocci új Pensatori-sorozatának első nevesített kötete. Mint az alábbi nem transkribált eredeti fotókópia mutatja annyira fel is csigázott, hogy elkezdtem méltatlankodni, miket ír a pasas. (Aki erről ír az lenyen szíves reflektáljon legalább erre, - még ha nem is ért vele egyet és ha ennél frissebbekre nem is futja). Egyébként elég korrekt a könyv ezt leszámítva - kár hogy a konstitúcióeléletnek nevezett jelentéktelen csacskaságot egy percig sem tárgyalja külön fejezetben.

De ez az olasz, ez nagyon ejnfah és mit édlen ejnfált durhlézbár. Meg kéne már tanulni.

Ettől függetlenül ugyanolyan gyorsan vesz át jól bejáratott szakmai fordulatokat a nyájas szerző olaszul, mint bármely másik nyelven, és itt is ugyanazt érzi a figyelmesebb szemlélő, mint bárhol, de tényleg bárhol máshol: vannak szerzők (úgy értem azok a szerzők, akiket kritizálunk, jelenleg E. H), akik nem elég korszerűek és bizonyos dolgokkal adósok maradnak, nem tudják azt elvinni a következtetés végleges formájáig.
De kérem szépen, mi az hogy adós marad? Mi az, hogy nem viszi el addig, ameddig kellene? Olyan ez mintha legalábbis tudnánk, hogy mi az a formula, amelyet ki kellene dolgozni, mintha meg lenne határozva, hogy a mi az az eredmény, amelynek elérésével már nem maradunk adósok senkinek, ha a tudományos közösségnek már eleve nem, azért még a száguldó agyú, a mindennapi élet megszállottjaiként ismert diákoknak se'.