Varga Péter András előadása Kolozsvárt
(EMFT Fenomenológia Műhely – 2010. 02. 23. 12:00)
- szubjektív beszámoló -
A németországi kutatási lehetőségek tulajdonképpen – túlzás nélkül – nagyon jók. Németország elég jól el van látva archívumokkal, tartományonkénti akadémiák könyvtáraival, lokális kutatóközpontokkal. Mindenkinek megvan a saját maga portája, amely előtt kéz- és nyomtatott iratokat sepreget. Arról az országról van szó, amelynek őse még végleges fővárost kapott és amelynek jogelődjét egy türingiai kisvárosban ratifikálták. Persze ezt mindenki tudja. Azt is persze mindenki sejti, hogy aki német anyanyelvű szerzőt kutat, annak előbb-utóbb el kell jutnia valamelyik német és lokális Forschungsstättére. Még akkor is így van ez, ha egy német nyelvű szerző életművének felleltározása és megőrzése alapvetően az anyaországhoz képest nemzetközi terepen, esetleg nem is német nyelvterületen történik. Különösen így van ez Edmund Husserl esetén, ahol az a tény, hogy történelmi körülmények összejátszása miatt flamand terültere menekített Husserl-hagyaték helyben szülte meg a filozófus írott örökségének archiválását, még semmit sem dönt el arra vonatkozólag, hogy Husserl kutatni csak Provincia Belgica-ban lehetne. A Husserlre és az úgynevezett fenomenológiai mozgalomra vonatkozó eredeti dokumentumoknak nagy részét ma is őrző leuveni Hoger Instituut voor Wijsbegeerte mellett a Husserl kéziratok másolatát őrzi még kölni és az állománya tekintetében jóval a kölni alatt maradó freiburgi archívum. A klasszikus német fenomenológia úgynevezett megalapítójával és a filozófiai iskolák intézményes keretén túlnyúló fenomenológiai mozgalommal kapcsolatban iratok sokasága lapul a hallei, göttingai és müncheni könyvtárakban és levéltárakban. Aki tehát azt állítja, hogy a Husserliana szerkesztése mind a mai napig folyik Leuvenben, annak azt a kiegészítést kell tennie, hogy számtalan más anyag figyelembevételével – és ha közben a Husserlinának is felnyitjuk láthatjuk, hogy konkrétan szerkesztői munka folyik az esetek mintegy harmadában-felében németországi kutatóhelyeken is.
Az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság fenomenológiai műhely című rendezénysorozatának meghívottja olyan ember volt Varga Péter András személyében, aki nagyrészben ismeri mindezeket a helyeket, úgy is mind kutatómunkája állomáshelyeit. Fontos dolgokról van szó, mert előadónk történeti, klasszikus manírban nyilvános felolvasásként prezentált szövege nem egyszerűen felleltározta azokat a dokumentumokat, amelyeket archívumi munkával összegyűjtött, olvasott. Azért fontos ezt mondani, mert ezzel előadónk sem tett mást, mint amit az archívumok rendezői és alapítói úgy általában tenni szoktak: filozófai szempontnok alapján tárt fel egy rendkívűl jól dokumentált filozófia szövegkorpuszt. Archívumot alapítani és működtetni, a levél- és kézirattári anyagot kezelni nem feltétlenül antikváriusi feladat, nem feltétlenül szövegellenőrző és paleografikus munka. Hanem rendkívül sokszor annak a tudománynak a szaktudományos feladata, amelyben a levél- és iratszerző tevékenykedett. A Husserl-archívumok esetében sincs ez másképp. Eugen Fink vagy Ludwig Landgrebe Husserl egykori asszisztensei, az anyagok első Husserlen kívűli rendezői nem arra kaptak megbízást, hogy monumentalizáljanak vagy antikvarizáljanak egy x terjedelmű anyagot, hanem arra, hogy egy egyszerű és koherens koncepciót adjanak egy koncepcióját tekintve túlterhelt anyagnak. Filozófiai feladatot kaptak, amelyet nem lehet a betűformák szevedélyének és a színes tinták perverz szeretetének felvállalásával elrendezni. Varga Péter előadásában az is kiderült, hogy a filozófiai koncepcióak minden tekintetben súlya van. A Husserl-archívumok rendezői olyan erős koncepciót is képesek voltak működtetni, amely a szövegek kiadását évtizedekre meghatározta, viszatartottak illetve promováltak bizonyos szövegeket, atírtak és saját hozzáírással adtak ki változatosabbnál változatosabb textusokat. Publikálása tekintetében elhalasztottak olyan kulcsfontosságú gondolatokat, amelyek a további recepciót más irányba tereltek volna. Úgy tűnik tehát, hogy ha a történelem sokkal nagyobb türelemre és körültekintésre tanít minket, a filozófiatörténet is megteheti ugyanezt. Sőt meg is kell tennie. Ezért van szükségünk filozófiatörténetre, és ezért kell viszatérnünk annak legapróbb részleteiig ahol csak lehet és ahol csak alkalmunk van rá, hogy megmutassuk a filozófiatörténet tanulmányozása csupa gondolat, érv és probléma. Csak ezek után toll, ceruza és személyes gyorsírás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése