Hitet vallok

Mint tudjuk, a régi déliek különleges jelentőséget tulajdonítottak az olivafa bogyójának. Olyan életkörülményeket teremtett számukra, amely megengedte, hogy kevésbé gyakorlatias dolgokkal foglalkozzanak. Szerintük azonban ez elengedhetetelen volt ahhoz, hogy a gyakorlatias dolgokat is jobban végezzék. Engem azok érdekelnek, akik akarva-akaratlanul máig osztják ezt a nézetet.

2010. január 3., vasárnap

A rejtelmes metszet

Nyilván teljesen evidensnek tűnik, hogy mi a kapcsolat az előző poszt cím alatti illusztrációjának a cikk címéhez és tartalmához. Persze az evidenciának - mint ahogy azt a huszadik század német filozófiája megtanította - teljesen különböző stílusai lehetnek.
Az első metszet szerencsés alakja ugyanis nem a budai zsidó Szerencsés Imre, hanem az egyik leghíresebb német népi irodalmi alkotás főhőse. Az ő két fia Ampedo és Andolosia, erszénye pedig nem II. Lajos megvont apanázsát, hanem a polgári gazdagság soha ki nem apadó forrását szimbolizálja.
Erről itt olvashatnak a burzsoá könyvtári hozzáférréssel rendelkezők, vagy azok, akik apukája orvoskonferenciákon kapta az előfizetést.

2 megjegyzés:

Anna írta...

Mi az, hogy a polgári gazdagság soha ki nem apadó forrása? Te már tudod és nem szóltál?

Zuh Deo írta...

Nem birtoklom, csak olvastam.