[Nietzsche azt írja, hogy az „antikvárius“
történelem-szemlélő tisztelet-érzékének „legnagyobb értéke azonban abban áll,
hogy az egyszerű, megkapó jókedv és elégedettség érzését terjeszti ki szerény,
zord, sőt nyomorúságos körülmények közepett is, melyek közt egy ember vagy egy
nép él.“ Nos, én nem vagyok nép, emberként is csak alakulóban. A jókedv meg
talán nem a megfelelőbb szó érzéseimre ebben a tegnapi történetben. Hogy pontosan mi, azt én sem tudom. Bár a karaktert körülírni régi tartozás.]
„Jó napot kívánok! Hm. Hello! Hm. Szia! Vigyázz a kutyára! Öö... Nem
harap! Miben segíthetek?“
„Hello! Csak szétnéznék, nézelődnék kicsit.“
„Nem keresel semmit?“
„Körülnéznék először, ha nem baj.“
„Nem baj. De most, elnézést, egy fél órára be fogok zárni,
mert jön egy szállítmány és kimegyek érte egy taxival. Szóval, ha itt van, be
kell huppannom a kocsiba és menni (drága a várakozás, még ha nem is annyira). De
addig nézelődj nyugodtan. Bár most, látod, üres a bolt nagyon. Nagyon megy. Én
meg pont ezért megyek.“
„Köszi!“
„Mit keresel?“
„Nézelődnék, fürkészgetnék!“
„Azért mondom, mert nálam nincsen rendszer, ha akarsz
valamit, akkor meg kell kérdezned.“
„Azért hadd keressek egy kicsit. Már voltam itt.“
„Aha, és akkor megtaláltad?“
„Találtam ezt-azt“
„De mi érdekel?“
„Most semmi különös“
„De mint téma! Olyan csak van.“
„Van igen, de csak szétpillantanék.“
„Ahogy akarod, ok (tattatá-tattatá)“, „...mert van, ami
nincs a polcon.“
„Tudom, de szétnéznék a polcokon.“
„Például a műszaki könyvek, azokat nem teszem ki soha, meg a
kertészetet... és ha nem kommunikálunk egymással, akkor ezt nem tudod meg, mert
ezt tőlem tudhatod meg, mert itt, szóval, rendszert azt nem tartok.“
„Kommunikálni kell, mert akkor tudok segíteni, mert nincsen rendszer, csak
rend, de ez a rend, nem abc-s, és nem tematikus! Ha kommunikálsz, én segítek!“ „A
szomszédban van rendszer, de itt nincs!“
„Találtál valamit?“
„Még semmit.“
„Figyelj, itt koncepció van, de nincs rendszer. De ne ijedj
meg, én nem akarok rád sózni semmit“, „Kommunikáljunk!“ „Nem eladni akarok.“
„Ok.“
„De ami még a dobozban sincs, azt meg tudom neked rendelni.
Fenn vagyunk a Könyvvonalon is.“
„Köszönöm, de most nézelődnék.“
„Csak van egy témád!“
„Van, igen, van. Szépirodalom, filozófia, művészettörténet,
ilyenek érdekelnek, ilyeneket olvasok.“
„Filozófia? Az nagyon kevés mifelénk. Azonnal elkapkodják.
De itt van például, ezen a polcon. Gyere csak, segítek, jó?“
„Ok.“
„Ez például nagyon nagyon jó könyv. Steiner. Ismered? Vagy
ajánlhatom ezt. Wittgenstein. De nem a tábornok! Híres. Nagyon.“
„Igen, kiismerem magam, filozófiát tanítok.“
„Aha. Még van azon a polcon is. Hoppá. Ez a Sztálin és a szvingerek mondjuk nem ide tartozik. Mondom én,
segítenem kell, ha keresel valamit.“
„Mit vertél le?“ „Vigyázz a kutyára! Nem harap.“ „Bocs, itt a taxi.“ „Na, zárok be.“ „Gyere még!“
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése