Lájbomra hívás
A freiburgi sötét könyvtárban
Halva találták Husserl Ödönt
Hosszú, hegyes érv öreg szívében
Ime, bizonyság Malvi előtt
Gyilkos szópárbaj ölte meg őt.
Lorettostrasséba vitette föl,
Malvine letevé hűs asztalán
Nem is redukálja, le se iratja
Véres szakálon, törött pipán
Hever utolsó C-kéziratán.
Allíta őrzeni 4 Jenő Finket
A lájbez ajtón se be, se ki
Hát a Heidi, szép Lévi már most
Jönne siratni, írva neki
Jaj, ki cikkelyem élve szegi!
Jöjjenek epigonok, már ha voltak
Jő, kit a Malvi rendre nevez
Hiába, lájba se mozdul a holtnak
Lájbjegyez fejénél az vagy emez
Gyilkosa hát nem ez, újra nem ez.
Jőjjenek hát asszisztensei
Sorra belép a sok palija
Fáj nekik a mestert terülve látni
S nem a lét mezején elomlania
Erre se vérzik a Jahve fia.
Jöjjön a bölcsek apraja nagyja
Jöjjön elő Huss, a falu mind,
Megérveletlen senki se hagyja
Jó mesterére szánva tekint
Nem fakad a lájb szóra megint.
Jöjjön Edit, hűséges csaja
Már apáca, de messze sikolt
Edit reárogy, öleli búgva
Mindre nem érez semmit a holt,
Marad a nikotin, fekete folt.
Jöjjön utószor szép tanitványa,
Francos arabja Jacques Derrida
Jő, agya villan s tapad az érvre
Arca hang lett és fenomén
Lájbból érveket köpköd a tér
Nyoma se látszik, hangja se hallik,
Csak odakap, hol nincs eredet
Iszonyú, mi elkülönböződik
Döbbenet által a sziv ere fagy
Jacques-om a mester gyilkosa vagy
Kétszeri mondást leepochézva
Hallgat el aztán igy rebegi
Husserl Ödönt én meg nem öltem
Tanúm az Ego és az ENS seregi
Hanem e tőrt én adtam neki
Birta szivem már hű szerelemre
Tudhatta, közöttünk nem vala gát
Unszola mégis szóval igenre, mert ha nem ő kivégzi magát
Enyelegve adám a tőrt,
Nosza hát!
S a lájbból a körpert kiragadja
Szeme szokatlan logoszt lövell
Kacag és sir és a margóra irja
S vércsevisongással rohan el
Vetni követ rá szakma se mer
Odakint lefut az Ulm utca során
Dekonstruálni mg most se szégyell
Tana vig: volt egyszer egy vagány
Ki csak úgy játszott az Ödönnel,
Mint Platón szokott a göröggel.
József Éles
Kritikáimra
Ötvenhét éves lettem én
Aufklérista féltekén
Teszem
Eszem
Zsebóra mellyel meglepem
E kőnigszbergi szegleten
Magam
Magam
Ötvenhét évet datál
Hogy jó nőt nem adál
Hazám
Az ám!
Sokáig voltam oktató
Mellette pennakoptató
Vagány
Magány
De csak e vidéken
Memmelig se kérem
Én a
Béna
Mert egykor némi pénzmag ért
Korai istenérvemért
Dénár
Dukát
Nem féltem ám az ordastól
Gyanús volt nekem akkortól
Wolffnak heve
S neve
Ön, amig szóból értek én
Nem lesz tantárgy e féltekén
Csak Kant
Tan
Ha örül Gottfried Herder Úr
Hogy tiszta eszem rejtve fúr
Sekély
E kéj
A metafizikát fogom
Nem populár fokon
Vadi-
Tani.
koordonálták: Ferencz O., KA, Részeg I. és ZD
4 megjegyzés:
A Vörös Rébéket jövőre hagytuk. Pedig az a csúcs....
Maga szerint, hölgyem.
s a turulnász ki is maradt látom a konjunktúra miatt? amúgy jó ötlet a folytatás :D
az a fránya konzsunktúra.
Ezt tette veled nász!
Megjegyzés küldése