Hitet vallok

Mint tudjuk, a régi déliek különleges jelentőséget tulajdonítottak az olivafa bogyójának. Olyan életkörülményeket teremtett számukra, amely megengedte, hogy kevésbé gyakorlatias dolgokkal foglalkozzanak. Szerintük azonban ez elengedhetetelen volt ahhoz, hogy a gyakorlatias dolgokat is jobban végezzék. Engem azok érdekelnek, akik akarva-akaratlanul máig osztják ezt a nézetet.

2008. február 8., péntek

A Toldalagi-Kordáék átépített öröksége

Rég nem jegyeztem meg és be semmit. Most megteszem.
Mindenki ismeri a nevezetes Király utcát Kolozsvárt. Ott a 15 szám alatt van az egyetem, a BBTE személyzeti osztálya. Valamikor Toldalagi-Korda városi pelisz. Tudod kedves olvasó, hogy mit csináltak mintegy háromszáz éves ablakkereteivel? Megtudhatod kicsit később.
Először egy életkép.
Bemegyek igazolást kérni arról, hogy tanítok. Mivel fülem zöld, kiderült még egy másik adatbázisban vagyok, amit nem a bent levő titkárnő kezel. Elmegy a szomszéd irodába. Várok. Közben betoppan egy gyepsori kinézetű fiatalember. Arca cigányos. Öltözete piros cérnával van nagyon akkurátusan levarrva. Minden kis szakadás gyönyörűen megsptoppolva. Lábán hosszú hegyes orrú topán. Leül, ujjait recsegteti. Bután néz. Bárki bármit mond, ez az ember nem az egyetemi adminisztráció része. És nem is egyetemista. Mit keresne a személyzeti osztályon. Kezében van egy Frutti Fresh-es punga (de igazi punga), és a benne levő árut egy hetes GSP-vel fedte le (A román válogatott a Szentföldre készül, Mutu lelkes).
Mit keres ez itt?
Kijön egy titkárnő, biccent. Elmegy, telefonál. Egy másik ajtón egy vezető beosztású hivatalnoknő lép be. A fickó kinyitja a zacskót, félresepri a Gazetát. Parfümöt árul. Suttogva beszélnek. Annyit értek, hogy a nőnek Chanel kell, a fickó egy Boss-ot is rá akar sózni.
Gyorsan megvárom az igazolást és távozok.
Lent még vetek egy pillantást az ablakkeretekre. Kicseréltél őket. Nyílászárócsere volt. Kiszedték a műemlékeket. Archaizáló modernekkel helyettesítették őket. De kiverték a régi faragott kőkeretet és újrafaragtatták őket, zsírúj homokkőből. Hova lettek a történelmi darabok? Ki adott erre engedélyt?
Nem tudom. De erre tudja valaki a választ? Was ist in Budapest mit der Habsburgertreppe passiert? Szerintem már rég benne van a münsteri Erbdrostenhofban.......



És akkor: Akinek van róla fotója, küldje el, én mindig elfelejtek magammal rendes gépet vinni.
És szomorú hír, a francia nyelvű kötet a Leervorstellungról nem volt meg. Fene enné meg.

2 megjegyzés:

Anna írta...

Ha parfüm-üzletté alakították volna, pl. egy maxi sephorává lehet, hogy maradtak volna a keretek. A kulturális intézmények errefele kevésbé vigyáznak az épített örökségre, mint azok az elátkozott multik. A dizájncégek legalább szeretnek alkalmazkodni a lokálishoz. Ld. a gyönyörű bécsi HMet a dóm mellett, MUJI a Marais-ben. És ezért szeretem az il Modo üzletét is.

Zuh Deo írta...

És bizony igazad van. Az il Modo régi nagy dobas. De kulturalis intézmény. Az, aki nem vigyaz a tulajdonara, az elveszti a kulturalis statusat (sajnos csak a szememeben). Az il Modonak kevés műemlék van a kezében. Vigyaz ra. A BBTE meg dúskal....
És igen, a Samaritaine sem bontotta ele az üvegkupolajat, pedig csak szaz eves.....és egyetemnek nyoma sincs arra felé.