Hitet vallok

Mint tudjuk, a régi déliek különleges jelentőséget tulajdonítottak az olivafa bogyójának. Olyan életkörülményeket teremtett számukra, amely megengedte, hogy kevésbé gyakorlatias dolgokkal foglalkozzanak. Szerintük azonban ez elengedhetetelen volt ahhoz, hogy a gyakorlatias dolgokat is jobban végezzék. Engem azok érdekelnek, akik akarva-akaratlanul máig osztják ezt a nézetet.

2009. december 15., kedd

Könyvbemutató a budapesti Nemzeti Múzeum oldalánál meglapuló Kossuth Klubban, december 17-én, este fél kilenckor


A könyvbemutató kísérőrendezvény lesz az előző posztoláson hirdetett heppeninghez.
Járjatok utána.
Egy kis ízelítő gyanánt itt a tartalomjegyzék is. Tehát:

Husserl és a Logikai vizsgálódások. Ismeretfilozófia és
fenomenológiai filozófia


Varga Péter András - Zuh Deodáth: Bevezető

I. Szemelvények

Edmund Husserl: Logikai vizsgálódások. V. vizsgálódás. Az intencionális élményekről és azok "tartalmairól" (1. §, 8-9. §, 11. §, 12. b) §, 14. §, 16. §, 20. §, Melléklet)
Edmund Husserl: Logikai vizsgálódások. VI. vizsgálódás. Az ismeret fenomenológiai tisztázásának elemei (Bevezetés, 1-8. §, 40-48. §)
Edmund Husserl: Önismertető
Edmund Husserl: Formális és transzcendentális logika. 27. §. A formális ontológia ideájának bevezetése a Logikai vizsgálódásokban

II. Kommentár
Dieter Lohmar: Kategoriális szemlélet (A VI. Logikai vizsgálódás
40-66. §§ értelmezéséhez)

III. Értelmezések és perspektívák

Bacsó Béla: Fenomén és nyelv kérdéséhez (Husserl és Derrida)
Schwendtner Tibor: A kategoriális szemlélet és a létkérdés. Néhány megfontolás a Logikai vizsgálódások heideggeri recepciójához
Vajda Mihály: Mi a fenomenológia?
Tőzsér János: Az intencionális állapotok szerkezete
Ullmann Tamás: Husserl és Kant
Jani Anna: A fenomenológiai mozgalom korai szakasza
 Varga Péter András: A Logikai vizsgálódások filozófiai álláspontja és annak átalakulása a mű első kiadását követően
 Zuh Deodáth: Husserl kései kísérletei korábbi műveinek értelmezésére (Egy példa a Formális és transzcendentális logika kapcsán)

2009. december 13., vasárnap

2009. december 1., kedd

Pete Doherty varázslatos utazása Klaipédában


Nem kenyerem az "okos történész megmondja, hogy mi is ezzel a mondattal a baj"-jellegű megnyilvánulás. Tudják, az, amelyik például arra inti az embert, hogy a hatvannégy vármegye az tulajdonképpen csak hatvanhárom és egy kvázi-városállam, vagy a magyar jogredben csak "szabad királyi város". De ez most szerintem érdekes. Tudják, a köztudat műveletlensége mindig izgalmas téma - ezzel foglalkozhat egy nem-történész is.

A hír annyi, hogy Pete Doherty a generációváltó modellnagyasszony Kate Moss egykori élettársa egy müncheni zenés-táncos mulatságon elkezdte énekelni a német himnusz első és negyedik strófájának kezdősorát a Deutschland, Deutschland überallest.

Dohertyt megpróbálták leállítani, erre egy rádiós műsorvezető felé vágta a rockosan dobigálható mikrofonját, ma pedig a nevében bocsánatot kért a perszonálszóvivője vagyis a sajtóreferense. Korrektül tudósít erről pl. a bajor nagyvárosban kiadott kiváló és a FAZ-al nagy népszerűségi versenyben álló S(üddeutsche) Z(eitung).

Az index.hu híradása szerint, amely sikeresen átmenti magyarázatként a wikipédia-szócikket motamó (tessék összehasonlítani) azt tudjuk meg, hogy Doherty lebőgött. Ma viszont ugyanott valami nagyon izgalmas jelent meg. Az, hogy az eredeti szöveget, ami náci szimbólum volt 1945 után megváltoztatták az Einigkeitsliedére. Namármost ugye tudjuk, hogy nem kellett megváltoztatni, mert már megvolt, csak egyszerűen omittálni kellett az első versszakot, ami kicsit túl volt telve szimbolikus tartalommal., másodsorban a dolog kicsit komplexebb annál, minthogy ez egy nemzetiszocialista ikon, tehát maga az ördög ikonja, tehát itt az ideje, hogy hívjunk egy jól képzett Exorzistet. Ebben a tekintetben nem nagyon különbözik a német lapok kommentárja sem arról, hogy mi is ezzel a dalolgatássak a probléma. Persze ez nem csoda. Az emberek azért háborodnak fel, amiért felháborodnak.De a német himnusz első versszaka sokkal izgalmasabb dolgokat is rejt, illetve olyanokat, amelyek joggal válthatnak ki felháborodást egy politikailag felettébb érzékeny világban.

A szóban forgó versszaknak ugyanis nem csak az a problémája, hogy ezt énekelték Bechtesgadentől az Oberkommando des Heeres-ig. Hanem az, hogy kerekperec elmondja, hogy milyen területen képzeli el az egyébként a harmadik verszaktól kezdve einig rechtlich és frei Némethont. A határok pedig:

 1.) Nyugatról a Némealföldet kettészelő Maas (a Masstrichti Szerződés hivatalos folyója)
 2.) Keletről a Memel városát is magába foglaló földnyelv
 3.) Északról a Balti-tenger
 4.) Délről pedig az isteni Etsch másnéven Adige folyó

Nem kell tehát túl nagyot gondolnunk ahhoz, hogy kirajzolódjon előttünk az alábbi kép:



Mi is ezzel a baj vagy a probléma? Az első negyedrészt bevon Hollandiából és Belgiumból, a második elcsaklizza Klaipedát ('45-ben éppen a SZSZSZR-től), a harmadik hellyel-közzel rendben van, de a negyedik hát az gyerekek lerohan egészt Veronáig.
Azt hiszem nem véletlen, hogy a szakaszt a WW II után annyira nem hangoztatták. Felesleges azért folyton és folyton csak a nemzetiszocialista lelkiismeretfurdalást keresni a német politikusokban. A német himnusz első szakasza egy nagyon kemény határrendezési dió. Inkább ne törjük fel.

2009. október 27., kedd

Épül és mindeközben aszfalt alá kerül az épülő ország

Nyereményakció

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség,
Index (nekik ismét egy nagy bravó a saját gyártású híreikhez)
és persze az 1979-es autóstérkép. Olvasd el és rakd össze a posztoló szavainak jelentését.
Mire gondolt az olivadosszié írója mikor ezt papírra vetette?
Megfejtésedet erre a nemlétező címre várjuk.

Jutalmadat hamarosan postázzuk!

2009. október 9., péntek

komment.ro

Tudom, hogy az embernek több esze kel legyen, mint hogy netes kommenteken mérgelődjék.
De:

Olvassátok, még ki nem moderálják (ha van eszük)
Itt látható az Adevarul cikke, egyik kedvencem - egyrészt a címe, másrészt a kommentek.
Nem szeretném profanizálni a "ha a Holocaust megtörténhetett, egészenn biztos, hogy isten nem létezik" minap hallott frázisát, de az ember valóban megremeg a hitében, amikor olyanokat olvas, pl. Illeeana Rollason kommentelőmester(asszony)tól, hogy Herta Müller vagy megköszöni a Secunak, hogy adott neki témát amiről írjon, vagy ne fogadja el a Nobelt. "Hogy nem rohasztja rád a jóisten az eget!" - mondják erre.
Volt, aki számon kérte, hogy milyen jól keres az írónő. De persze a cifraságok mind többen s többen vannak.

FanFane:
"Toata lumea uita un lucru !
Premiul s-a dat pentru literatura, nu pentru politica. Meritul scriitoarei este dat de talentul literar cu care descrie niste trairi complexe si nu de evenimentul politic. Un astfel de premiu ar fi putut lua si un geniu al raului, cu conditia sa aibe talent literar. Ca exemplu, lucrarea lui Adolf Hitler, Mein Kampf, a vazut lumina tiparului si azi poate fi citita. El mai avea talent si la pictura. Ideea este ca atunci cand se analizeaza un artist, conteaza talentul sau, nu convingerile politice."

- Bravo, bravo Adevărul! Te-ai ales cu crema țării noastre. Atâta genialitate, atâta acuratețe.

Hiába na.

2009. október 8., csütörtök

Molnár "de origine nesănătoasă" Herta

http://www.jurnalul.ro/stire-externe/nobel-pentru-o-scriitoare-de-origine-romana-523412.html

Namármost én tudom, hogy a rossz szakács mindig szereti kicsit túlspilázni az ételt, mert esetleg megbolondítja egy plussz mag szerecsendióval vagy zöldparadicsom-pürével, ne adj isten egy bolondos porciónyi mézecskével, de azért ez mégis már füstöltcsülök az egreslevesben.
Érdekes Nicolae Manolescu gondolata, illetve a cikkíró youtubelinkelése és így implicit érvelése a híradás után.
Azért mert Herta Müller tudja, hogy hogy mennek a dolgok Romániában, ezért ez a díj a román irodalomnak is megtiszteltetés.
Ez eddig rendben van. Én is mondok olyat, hogy mivel Mannhein Károly Budapesten szocializálódott értelmiségivé és otthon magyarul értekeztek apucival-anyucival, megfontolandó, hogy a magyar filozófiatörténet részének tekintsük, még akkor is ha a tudományos érvényesülés útján könnyen lemondott anyanyelvéről, mi több szinte alig írt valamit magyarul, sőt esze ágában em volt visszatérni egy olyan országba, ahol Horthy a kormányzó. Ám legyen. Szóval a nyelv, amin írunk, nem feltétlenül tükröz mindent a teljes kulturális meghatározottságunkból. Tagadhatatlan, hogy pl. Mannheim magyar anyanyelvű, de ezt a sokszor másodrendű kérdést könnyen meg tudja kerülni, ettől függetlenül a magyar bölcsészet történetének része. Meg akkor tekintsük németnek? Tehát egy német tartott előadásokat a Szellemi Tudományok Szabadegyetemén 1917-19-ben?
Node, ez a Müller lehet, hogy Romániában szocializálódott, lehet, hogy születésének vidéke egynyelvűen német soha nem is volt(ettől függetlenül a településnek máig fonetikus fantomneve van, amiben egy német szó szerepel!) , de azért nem pofátlan kissé "román származásúnak" nevezni?Akkor én mi vagyok, román származású romániában élő magyar (persze Ile nagyapám akkor már Jolly-Joker és lehet tényleg az vagyok)? És a romániai magyar írókat akkor miért nem tanulják román irodalomból? Megmondom miért, mert legtöbbször semmi közük ahhoz, ami a románok gondolataihoz, világlátásához, írásmódjához akár halványan kapcsolódna.  Nem akarok túl egyszerűen fogalmazni, de Manolescu Úr hogy nyomná le Tamási Énekesmadarát legitim román irodalomként valamelyik balázsfalvi gimnázium 11-es tanulójának? De akkor mindent bele: 12-ben miért nem tanulnak a nebulók román órán Celant (ki ne hallott vona Cernăuți-ról - mellesleg van aki megemlékezik róla....románként) és József Attilát (tudjuk, "vagy tán egészen az")? De nem tanulnak. És ez teljesen rendjén van. Ahogy azt sem tekinteném valami túl legitimnek, ha elkezdenénk úgy tanulni Rebreanut, mint a magyar irodalom részét, és ezt azzal érvelném meg, hogy "értitek, hát beszterce-naszódi, meg tudod, hogy fiatalkorában megélhetésből magyarra fordított osztrák-német regényeket, meg erdélyi történeteket írt, szóval érted".
Hülye állításoknak hülye követkeményei vannak.
De lehet még játszadozni. Ha Herta Müller német anyanyelvű bánsági sváb, akkor most ez most azt jelenti, hogy bánsági román? Ő most Berlinben él, de eszerint nem tekinthető berlininek, hanem abba a faluba valónak, ahonnan jött. Tehát ő akkor nickifalusi, és nem berlini, mert mindig az számít ahonnan származol, vagy tényleg nem értem.
És mellesleg mi olyan nagyon megtisztelő? Főleg ebben a kis klippben a cikk után? Én vagyok síkhülye németből, vagy Müller tényleg arról beszél az elején, hogy Romániában az irodalmi díjazás is korrupt. Nézzék csak meg......

http://www.youtube.com/watch?v=_bVJ6B6PdXU&feature=player_embedded

Ezt így vállaja a cikkíró is? Mert ezzel talán még én is vitatkoznék. Megtisztelőnek semmiképpen nem nevezném.

2009. szeptember 7., hétfő

Becstelen

Megnéztem a Becstelen brigatyk című bravúros mesterművet - mert érdekelt a történelmi exploitation, ahol a valódi erőszak és a parodisztikus erőszak feloldhatják egymást. És elgondolkodtam, minek is kell történelemmel foglakozzon az... Egy Dreyfus tehenész Normandiában? Persze lehet. Goebbels nem tud csak németül? Persze - szándékos hiperbolikus gesztus. A Gestapo-tisztek egyenruhában mászkálnak kollaboráns bárokban? Persze, ez is lehet. Apróságok, kit érdekel. Olyan, mint belógó fővilágosító-péniszvéget keresni a Bergman-eposzban. A többi meg csak fiksön, fiksön, fiksön. Node, akkor hadd fiksönöljek én is. 1944-ben vége az értelmetlen háborúnak. Az oroszok sose jutnak el Berlinig. Drezda megmenekül. A keleti blokk Minsknél kezdődik. Nicsen fal. Nincsen függöny. 1945-ben felszerelik az első budapesti Coca-Cola neonreklámot. Nagyapám sosem esik hadifogságba. Párizsban nősül meg. Apám Fokvárosban születik. Én meg szintén ott. Három éve jöttünk vissza Párizsba. Azóta is itt élünk. Néha unjuk a cukrászmesterséget. Imádjuk a marhahúst, sok fűszerpaprikával. Nokedlivel. Magunk sem értjük miért.
Érzitek az értelmét? Ugye érzitek?