Intermédia

A kortárs médiában való minimális tájékozottság elég ahhoz, hogy felfogjuk annak a mélyértelmű gondolatnak a jelentését, miszerint: manapság a kifejezés és a képiség minden szférája érintkezhet egymással. Aki még mindig nem érti, az jó ha tudja: Carla Bruni legjobb fotóit lepenes blogokról és francenationaliste-es propaganda mellől lehet letölteni.

Szóval ezek mind és mind egymás mellett vannak. Szó szerint! Aki nem hiszi, járjon utána.

A Toldalagi-Kordáék átépített öröksége

Rég nem jegyeztem meg és be semmit. Most megteszem.
Mindenki ismeri a nevezetes Király utcát Kolozsvárt. Ott a 15 szám alatt van az egyetem, a BBTE személyzeti osztálya. Valamikor Toldalagi-Korda városi pelisz. Tudod kedves olvasó, hogy mit csináltak mintegy háromszáz éves ablakkereteivel? Megtudhatod kicsit később.
Először egy életkép.
Bemegyek igazolást kérni arról, hogy tanítok. Mivel fülem zöld, kiderült még egy másik adatbázisban vagyok, amit nem a bent levő titkárnő kezel. Elmegy a szomszéd irodába. Várok. Közben betoppan egy gyepsori kinézetű fiatalember. Arca cigányos. Öltözete piros cérnával van nagyon akkurátusan levarrva. Minden kis szakadás gyönyörűen megsptoppolva. Lábán hosszú hegyes orrú topán. Leül, ujjait recsegteti. Bután néz. Bárki bármit mond, ez az ember nem az egyetemi adminisztráció része. És nem is egyetemista. Mit keresne a személyzeti osztályon. Kezében van egy Frutti Fresh-es punga (de igazi punga), és a benne levő árut egy hetes GSP-vel fedte le (A román válogatott a Szentföldre készül, Mutu lelkes).
Mit keres ez itt?
Kijön egy titkárnő, biccent. Elmegy, telefonál. Egy másik ajtón egy vezető beosztású hivatalnoknő lép be. A fickó kinyitja a zacskót, félresepri a Gazetát. Parfümöt árul. Suttogva beszélnek. Annyit értek, hogy a nőnek Chanel kell, a fickó egy Boss-ot is rá akar sózni.
Gyorsan megvárom az igazolást és távozok.
Lent még vetek egy pillantást az ablakkeretekre. Kicseréltél őket. Nyílászárócsere volt. Kiszedték a műemlékeket. Archaizáló modernekkel helyettesítették őket. De kiverték a régi faragott kőkeretet és újrafaragtatták őket, zsírúj homokkőből. Hova lettek a történelmi darabok? Ki adott erre engedélyt?
Nem tudom. De erre tudja valaki a választ? Was ist in Budapest mit der Habsburgertreppe passiert? Szerintem már rég benne van a münsteri Erbdrostenhofban.......



És akkor: Akinek van róla fotója, küldje el, én mindig elfelejtek magammal rendes gépet vinni.
És szomorú hír, a francia nyelvű kötet a Leervorstellungról nem volt meg. Fene enné meg.

Új könyvszerzemény, új hírek

Olybá tűnik, sikeresen megszerzem minden idők legjobb francia nyelvű Logikai Vizsgálódasok kötetét, legalábbis fizikailag. Mint tudjuk ez rendkívül fontos a mai ifjúság számára. Ha nem termelsz valami olyasmit, aminek van a materiális kinézete és meg lehet fogni, szét lehet szedni, ki lehet belezni, vagy polcra lehet tenni, akkor biztos megkapod a nem-termelés billogát és vitatkozhatsz azokkal akik nem tudják mi a produktív termelés, de úgyis az orrodra koppintanak: "Írjál már valamit és nyomtattasd is ki, mert megmaradsz balfék humánosnak, legalábbis a szememben!"

Más:
1. Győzött a Bayern, játszik Sosa, nagy az öröm.
2. Nyert egy OTKA a székes bűnösben, de nagy a tanácstalanság. Viszont van remény arra, hogy kiadjuk eredeti oldalszámokkal az LU VI-ot. (Román kollegák berobbantak a Prolegomenával (nem azzal!!))
3. Sikerült teljesen tisztázni, hogy mi is a helyzet az F I 39-el.
4. Holnap vizsga Etika I-ből. Másodév készüljön. Puska nincs.
5. állítólag nyert Tadić

Ha lúd, hát legyen kövér....

....avagy ha szakmai blog is, akkor miért ne.
Kommenteltem egyet éppen a minap a fenomenológia.hu-ra
Kirakom ide is, nehogy elnyelje a technika és a magyar hekkerek ádáz serege.
A komment egy kommentet kommentál.

Az első kommentről szólnék.
A végül feltett kérdés két részre bontható. Pontosabban két gondolatot vet fel.
1. Husserlnél a fenomenológiai beállítódás mindig visszacsúszik-e a természetes beállítódásba és ezzel fölöslegessé teszi-e a teljes addigi gondolkodói teljesítményt? Nem állíthatjuk mindennél határozottabban, hogy a mindennapi tevés-vevés ott van minden filozófiai spekulációban?
2. Nem kell-e léteznie egy megmagyarázhatatlan értelemképződési folyamatnak, amelynek feltárásában folytonosan nehézségekbe ütközünk?

Ezt a két kérdést fel lehet vetni. Csak azt nem tudom, hogy a “Weltkern” kifejezése ad-e ehhez bármifajta fogódzót? Husserlnél a “Kern” terminusa elég fontos szerepet tölt be, és nincsen benne semmi megmagyarázhatatlan és misztikus. A Formális és transzcendentális logika (Hua XVII) első mellékletében fejti ki, hogy mi a szintakai struktúrák felépítésének deskriptív alapzata. Ezt nevezi “magnak” (Kern) vagy “mag-anyagnak” (Kernstoff), amelyhez kapcsolódik az ún. “magforma” (Kernform). Ezzel azt állítja, hogy a nyelvtani kategoriák tartalma és formája közti kapcsolat egy sokkal alapvetőbb összefüggésre utal.
A főnév és a melléknév nyelvtani kategóriái (szintaktikai formák) vonatkozhatnak ugyanarra a szintaktikai tartalomra, méghozzá anélkül, hogy ez magából a nyelvtani elemzésből következne. A piros főnévi és melléknévi használata nem egy adott szintagma analíziséből kindulva állapítható meg. Ez esetben ugyanis minden nyelvtani, szintaktikai forma egy adott szintaktikai anyag (egy mondat) elemzéséből következne csupán és így felmerülhetne a kérdés, hogy hogyan tudjuk őket egyáltalán használni. Husserl szerint tehát minden sziktaktikai egységben vannak nem-szintaktikus mozzanatok, amelyekre az előbbiek épülnek. Ennek a mag-szerű tartalomnak köszönhető, hogy képesek vagyunk a piros vagy a hasonló szót főnévként és melléknévként (vagyis tételező és relacionális értelemben) is használni, anélkül, hogy ilyenkor konkrét mondatok elemzésének összevetéséből nyernénk a használat szabályait. Mint a szövegből kiderül ezek a “magképződmények” (Kerngebilde =Kernstoff+Kernform) egészen más “stílusúak” (Hua XVII, 309.), vagyis nem tartoznak magához a formális elemzéshez.
Nem nehéz tehát a mag fogalmának értelmét tisztázni. Egy interszubjektív módon szerveződő közösség tagjainak véleménye ugyanarra a “világmag”ra vonatkozik még úgy is, hogy közben képesek egymással totális ellentmondásban álló ítéletek meghozatalára. Ez az alapja minden kommunikációnak és annak, hogy képesek vagyunk véleményünkből igazságot formálni és azzal mások véleményét cáfolni. Ha az emberi megismerés csak minden megismerő egyéni formális struktúráiból állna, akkor viszont nem lenne lehetséges semmilyen megértés és semmilyen kommunikáció. Csak balga lények lennének, akik közül egyesek automatákat, mások meg viaszbábukat, megint mások pedig hús-vér embereket látnának, de soha nem tudnának megegyezni abban, hogy tulajdonképpen mit is. De meg tudnak egyezni!! Ezzel viszont a filozófus nem érheti be. De ennek a ténynek a vezérfonalán rámutathat a megismerés alapvető struktúrájára.

Egy filozófus munkáinak elemzése is legitim. De csak addig ameddig valóban a témához van köze. Ha pl. Husserlt csak 1. a heideggeri kritika vulgarizált változata, vagy 2. az új francia értelmezések zanzái alapján elemezzük, akkor nem értelmezést teszünk le az asztalra, hanem mellébeszélést. Olyat, amelyet megfosztottuk mind a világtól, mind a világmagtól.

aspectô (lat.) = megnézegetem, megbámulgatom

Hamarosan indul az első magyar pur fenomenológiai lap. Megjelenik az Aspecto-folyóirat. Vagy legalábbis hamarosan lesz előzetes az első lapszám tartalmából.
De milyen is lesz a termék maga? Egyvalamit már tudhatunk is róla.
A címét.
Itt jön azonban az első fura dolog.
Ez a szó ugyanis nem olasz (habár vége egy közhelyes 'o'), hanem latin. Mert ugye senki sem vállalná, hogy magyar fenomenológiai lapnak olasz címet adjon. Hatalmas képzavar lenne (Mintha a magyar vasúti magazint Zseleznyicná Harsonának neveznénk), meg amúgy is, úgy hangozna, mint valami ördögűzős hétvégi múvi. Szóval latin.....
De mit jelent? Azt, hogy aspektus, nézet, perspektíva? Sajnos azonban ehhez semmi köze. Ugyanis bármennyire szeretnénk, nem főnévről van szó. Hanem igenévről illetve igéről. Így viszont érdekes az ügy. Mert akkor....

...egyrészt lehet az aspicio (3.)(megnéz, szemlél) igeből képzett múlt idejű (vagy befejezett) melléknévi igenév, méghozzá annak az ablativusza, vagy pedig dativusza. Így valami olyasmit jelent, hogy megnézettnek, megfigyeltnek, vagy megfigyelttel, megfigyelthez.

...másrészt lehet ugyancsak az aspicio ige gyakorító (frequentativum)alakjának, kijelentő mód, jelen idő, egyes szám első személyben ragozott formája. Vagyis annyit tesz: megbámulom, megnézegetem.
Továbbá, ha vannak ilyen formái az említett igének, akkor az nem is röviden aspecto, hanem hosszan aspectô.

Szóval vagy egész egyszerűen nincs ilyen latin szó. Vagy ha mégis van, akkor helytelenül van leírva. Ha pedig egy helyesírási hibát elnézünk egy reprezentatív folyóirat címében, akkor még mindig nem tudom mit tegyünk a jelentésével.

Arra a felettébb érdekes helyzetre gondolok, amikor egy hosszú agóniát hozó év után én, a jó latin ember meglátom az új filozófiai sajtóterméket, valósággal extázisba jövök és felkiáltok, vagyis azt sivítom bele az éterbe: Anyu, Apu, megjelent a Megbámulom!

Csak ámulok és bámulok. Mi lenne, ha ezek után más folyóiratok is váltanának és létrejöhetne a Magyar Filozófiai Szemléltem Volt és a Ki Fogom Világosítani.
Lehet, még a végén ők járnának jobban.

Nem annyira friss, de érdemes megnézni

Lásd barátom: http://www.springerlink.com/content/dr8h1252u67km84k/fulltext.pdf - kellemes recenzió - szabad hozzáférés, öröm.

Későn felfedezett bizonyíték....

....arra, hogy hol is voltam 2006. novemberében. A kép jobb oldalán, egészen szélen a szuvas gerenda alatt....
Aki éppen elkpesztően töri az angolt (de a flamand sem lehet az erőssége, de ez csak feltételezés) az Mr. HuaXXXVIII, vagyis Herr Thomas Vongehr, mögötte a laminált ajtós szekrény, amelyben a Mester gyorsírott széljegyzeteivel ellátott könyvek (ez perspektivikus okokból nem látható).
Akkor és mindenkor is kiderült, hogy az emberek igazi kiéhezett piaci suhancok, akik arra mozdulnak, amiről azt mondják, az a leges- de a legeslegérdekesebb. Ez Heidegger Sein und Zeit-ja. Nagyon kellett rá vigyázni. Különösen a franciák kapkodták. Olyan nagy volt a francia légyzümmögés, hogy én ki is maradtam a buliból (mindig egy fürt entellektüell dongott a barna újrakötött darabon). Nekem maradt Lévinas La théorie d'intuition....-ja. Az mintha új lenne. Semmi széljegyzet. Pedig ez volt az első könyv, amit Husserlről franciául írtak. És neki dedikált példánya is volt (pont az, amire itt az Archief-ban senki nem volt kíváncsi).

Fene tudja. Nem érdekesebb ez?