Habár nem vagyok a déli populáris kultúra népi-gengszter-erotikus zenevonulatának feltétlen és odaadó híve, azt hiszem valamit megértettem azokból, akik a tökéletes tolerancia hangján beszélnek róla. Ha elnézem násznagyom megjelenését, csak a dél lehellete csaphat még, még ha a háttér írottasai be is mosódnak a háttérbe. Fülledt éneklés, karaoke-mikrofon, vörös izzadt szövet a felsőtesten, pocak az öv fölött burkoltan bugyborékol. De semmi más. Zene nincs, csak egy tételes a szövegrepertoár, az is az FC Bayern München EV hivatalos himnusza. Így pédig lényegesen könnyebb elviselni a nem mifelénk divatos szórakozás képét. Hang nélkül, kiollózva, kimerevítve, szórakoztatóipari reklámábraként. És ami a legfontosabb: nem fizettünk érte egy vasat sem. Nekem ez a fotó az 5000 lejes tiszteletdíj nélkül jutott ki. Pedig ez nem akárki, hanem: Rudolf von Wunderkind.
